
A miniszterelnök a szegedi MCC megnyitóján a Nobel-díjas Krausz Ferenccel beszélgetett többek között a pályaválasztásról, arról, hogyan kerülhetünk a világ legjobbjai közé, és mit kell tenni azért, hogy hazajöjjenek a magyar kutatók.
Megnyílt a szegedi MCC központja, az eseményen jelen volt Orbán Viktor és Krausz Ferenc is. A város szívében található egykori Bartók Béla Művelődési Központban a miniszterelnök és a Nobel-díjas fizikus az egyetemi évekről, a magyar tudomány jövőjéről és arról beszélgetett, mi tarthatja itthon a jövő világhírű kutatóit.
Facebook helyett foci
Réti Gergely, az MCC korábbi diákja először az egyetemi évekről kérdezte a beszélgetőpartnereit. Orbán Viktor felidézte: szerencsés volt, jó tanárai voltak; szerinte az egyetemi évek minőségét az dönti el, hogy jó kezek közé kerül-e a fiatal. „A ’80-as évek közepén lehetett tudni, hogy a kommunista rendszer nem tart sokáig, mindenki érezte, hogy valami új dolog jön, amiben részt kell venni. A tanárok segíttettek minket abban, hogy megértsük, mi fog itt történni. Pezsgő és kifejezetten lelkesítő időszak volt” – fogalmazott. A kormányfő hozzátette:
ami ma hajt, amit ma gondolok az életről, annak tekintélyes részét az egyetemen kaptam.
Csak hogy provokáljak, Kéri Lászlónak is felelőssége van abban, hogy itt ülök, ahogyan Stumpf Istvánnak és Fellegi Tamásnak is, sok tanár van, akinek hálás vagyok” – jegyezte meg.
A Nobel-díjas fizikustól azt kérdezte a moderátor, hogy kik voltak rá a leginkább hatással az egyetemi évek alatt, mi adta az inspirációt. Krausz Ferenc először megköszönte a magyar kormánynak, hogy a szegedi MCC-hez hasonló projektre is jut már forrás. „Ez az a befektetés, ami a legjobban kamatozik” – szögezte le. Az egyetemi évek kapcsán ő is felidézte, hogy rendkívül izgalmas időszak volt, s egyetértett abban, a tanárok központi szerepet játszanak abban, hogy az ember hogyan tud fejlődni.
A fizikát a világ két legjobb fizikatanárától tanulhattam, az ELTE-n Simonyi Károlytól, a műszaki egyetemen Marx Györgytől”
– mondta Krausz. Szerinte az is széppé tette azt az időszakot, hogy nem volt még közösségi média, így sokkal egyszerűbb volt visszavonulni és koncentráltan dolgozni, ami a mai fiataloknak már kihívás. „Megvolt ennek a pozitív hozadéka az elvégzett munka után is: személyesen összejöttünk, és a Schönherz kollégium alagsorában hajnalig fociztunk” – emlékezett vissza.
Orbán Viktor ennek kapcsán megjegyezte, az egész életrend merőben különbözött a mostanitól. Szerinte lehet, hogy kevesebb ismeretük volt, de amit tudtak, az mélyebb ismeretnek számított. „Ma erőfeszítést kell tenni, hogy megértessük a fiatalokkal, hogy mit akarunk mondani” – fogalmazott.
Politika és akadémiai évek
Réti Gergely következőnek azt kérdezte Orbán Viktortól, hogy annak idején miért választotta a politikát az akadémiai pálya helyett. A miniszterelnök elmondta, hogy édesanyja gyógypedagógus, édesapja mérnök, akiktől kapott egy olyan indíttatást, ami többről szólt, mint „saját magad”. „Azt tanultam, hogy annak, amit csinálsz, legyen közvetlen haszna” – idézte fel. A 80-as években azt gondolta, hogy ha nem tudják móresre tanítani a kommunistákat, akkor abban a világban még talán a tudományban lehet a legszabadabban létezni. „Miután jól kigondoltunk mindent, egyszer csak kiderült, hogy akár meg is csinálhatjuk azt, amit tanulunk” – hívta fel a figyelmet, hozzátéve: hirtelen fel kellett építeni egy polgári államot, s ez a helyzet beszippantotta, magával ragadta őket, s ez tartja azóta is a politikában.
Krausz Ferenc azt a kérdést kapta, gondolta volna-e, hogy más területre fektesse azt sok energiát, amit végül a fizikába invesztált. „Volt egy általános iskolai fizikatanárom, aki annyira felkeltette az érdeklődésemet, hogy 13 éves koromban nyilvánvalóvá vált, a fizikának lesz szerepe az életemben. Majd a professzor urak és jó néhány további világszínvonalú tanárkolléga munkája vezetett ahhoz, hogy bizonyossá vált: a fizika főszerepet fog játszani pályafutásomban” – mutatott rá, hozzátéve: a nyitott kérdés csupán – Rubik Ernőt idézve – a „helyes kérdés megtalálása” maradt.
A titokzatos belső dolog
Réti Gergely ezt követően arra volt kíváncsi, hogy melyek a legfontosabb tényezők a tehetség kibontakozásához, és miben tud segíteni a kormány.
Orbán Viktor ennek kapcsán felidézte, Krausz Ferenc nevével annak idején először úgy találkozott, hogy két minisztertársa különböző véleményen volt annak kapcsán, hogy a fizikus egyszer majd Nobel-díjat fog-e kapni. A kormányfő szavai szerint ekkor jegyezte meg, hogy „van Németországban egy professzorunk”. Majd válaszában rámutatott: nehéz megmondani, hogy miből lesz a cserebogár, de ami biztos: iskola kell, tanárok kellenek, s jó körülmények kellenek, hogy kedvet kapjon az ember.
„Innentől a kérdés, hogy a Jóisten beleplántál-e ambíciót a diákba”
– fogalmazott, hozzátéve: ha nem akkor, akkor is hasznos ember lesz belőle, de az éjjel nappal mozgató, leküzdhetetlen éhség kell, mert különben marad a középszerűség. „Fontos a megbízhatóság, kiszámíthatóság, szükség van rájuk a társadalomban, de a különlegesekben mindig ott lesz a nyughatatlanság. Ezt nem mi döntjük el, hanem a Jóisten” – nyomatékosította. A kormányfő megjegyezte, a Nobel-díjhoz és hasonló nagy dolgokhoz titokzatos belső dolog is kell.
Krausz Ferenctől azt kérdezte a moderátor, hogy a nyugat-európai lehetőségek miben különböznek a hazaiaktól. A fizikus leszögezte: fontos, hogy egy innovátor milyen fázisokon megy át, ezek az alapoktatás, az egyetem, majd a doktori képzés. Szerinte jó hír, hogy a magyar egyetemi oktatás – annak ellenére, hogy az itthoni források még az elmúlt 10-20 év erőfeszítései ellenére nincsenek olyan szinten, mint mondjuk a Harvardon vagy a Stanfordon – világszínvonalú, köszönhetően rengeteg kiemelkedő egyetemi tanárnak, kutatónak.
„Abszolút versenyképesek vagyunk, és ez tovább javulhat a modellváltással, mivel arra tudnak koncentrálni az egyetemek, amiben igazán jók, a forrásokat megfelelően tudják koncentrálni”
– mondta a professzor.
Krausz az alapképzés terén azonban kritikát fogalmazott meg, szerinte a tantervekkel komoly problémák vannak, de ez európai jelenség. Azáltal, hogy az élő-élettelen tudományokat elkezdik összegyúrni, nem lehet nemzetközileg versenyképesnek lenni – szögezte le, hozzátéve, még mindig kikerülnek óriási tehetségek a középiskolákból, ezt igazolják a diákolimpiákon elért eredmények, ami pedig a kiváló, világszínvonalú tanároknak köszönhető. „Ők kinevelik a tehetségeket, annak ellenére, hogy a tanterv nem biztosít optimális körülményeket” – mondta Krausz, s ezeket a tanárokat szeretnék összefogni, s egy olyan koncepciót kialakítani, „ami a legjobbakból még jobbakat csinál”.
Úgy vélte, a harmadik szakasz a legproblémásabb. a legjobbaknak ugyanis azt kell tanácsolnunk, hogy miután megszerezték a tudást, keressék meg a legjobb kutatócsoportot és szerezzék meg a legnagyobb tudást – csakhogy ezek a csoportok túlnyomó részt külföldön működnek, ráadásul jó néhány világszínvonalú magyar kutatók vezetése alatt. A legfontosabb feladatnak azt nevezte, hogy ezeket a kutatókat hazahozzák, és olyan tudásközpontokat állítsanak fel, ahol csúcskutatásokat lehet végrehajtani.
Orbán Viktor a professzor szavaira reagálva hangsúlyozta: a kormány nem gyárként működik, úgy lehet nagy dolgokat csinálni, ha a világ sikeres magyarjainak véleményét kikérik bizonyos kérdésekben. Felidézte, hogy korábban hogyan jöttek létre a közérdekű vagyonkezelő alapítványok. A miniszterelnök Oláh György kémiai Nobel-díjas professzortól megkérdezte, miben lehet a különbség a magyar és a külföldi egyetemek közti különbség. Oláh a kormányfőnek kifejtette, hogy a magyar egyetemek izoláltak, saját világban élnek, nincsenek bekapcsolva abba az ökoszisztémába, ahonnan életerőt lehetne nyerniük. A miniszterelnök egy másik példát hozott, mégpedig a Lendület programot: annak idején Pálinkás József professzorral hozták létre, „aki azóta politikailag elvadult”, de sok fiatalt tudtak hazahozni és ezáltal közelebb hozni a tudományos életet. Orbán hozzátette, az oktatás kapcsán mindenki azt mondja, hogy az alaptanterv nincs rendben, így kikérte a Corvin-lánc Testület tagjainak javaslatait. Megjegyezte, nem elhanyagolható a forráskérdés sem:
Magyarország jelenleg az innovációra fordított összeg tekintetében a 21. helyen áll az EU-ban, s a terv, hogy 2030-ra Európa tíz, 2040-re pedig a világ tíz legjobbja közé kerüljünk, enélkül nem tudunk versenyképesek lenni.
Krausz Ferenc szerint Magyarország kivételes helyzetben van, ugyanis megvannak azok a tudósok, akikkel ezt meg lehet tenni. Pozitív gyakorlatként a német és kínai példát említette: Németországban a Max Planck Intézet működését, ahol a kutatók teljes szabadságot kapnak a forrásfelhasználásban, és az utóbbi hat évben öt Nobel-díjast tudtak adni. Kína pedig felismerte, hogy miként lehet külföldön működő világszínvonalú kutatókat hazahozni úgy, hogy otthon is számottevő korszakalkotó munkát végezzenek. A kínai kutatók évente az idejük 30-40 százalékát otthon töltik, és egy olyan csoportot építenek fel, ahol mesés fizetéseket keresnek. Szerinte hasonlót kellene létrehozni itthon – ami kiegészülne a már most működő tehetséggondozó programokkal. Krausz Ferenc világszenzációnak nevezte a Szegedről elindult, az orvosbiológia területére fókuszáló Nemzeti Tudósakadémiát, amelynek lényege a tehetségek felkutatása, fejlesztése. Tehát szerinte a legfontosabb, hogy hazahozzuk a legjobbakat, jöjjenek létre tudáscentrumok, és akkor nem probléma, ha a kutató elmegy valamelyik világhírű külföldi egyetemre egy időre. Hiszen, ha a hazai mentorok segítik őket, akkor nagy számban fognak visszajönni. „A tudósok mágnesként fogják visszahozni őket” – hívta fel a figyelmet, hozzátéve: ezt a koncepciót hamarosan a miniszterelnök elé viszik.
Orbán Viktor hangsúlyozta: a nemzeti kormány álláspontja, hogy a tudomány nem nélkülözhető a nemzet fennmaradása szempontjából. „A történelem viharai miatt olyan nép vagyunk, amelynek folyamatosan bizonyítani kell a jogosultságát a létezésre. Ha meg akarunk maradni abban a kulturális minőségben, amit magyar civilizációnak akarunk nevezni, akkor jelen kell lenni a tudományban a világ legjobbjai között” – mutatott rá.
Szükség volt Palkovicsra
A beszélgetés végén szóba jött még a mesterséges intelligencia, elsősorban az, hogy utóbbi inkább veszélyt vagy lehetőséget jelent számunkra. Krausz Ferenc kifejtette, a veszélyt főleg a terrorizmus területén jelentheti, amennyiben szisztematikusan elkezdik használni, de ez – szavai szerint – szerencsére a kormány körültekintő politikájának köszönhetően nem aktuális itthon.
Krausz Ferenc zseniális döntésnek tartja, hogy a kormányfő Palkovics Lászlót nevezte ki a terület felügyeletére,
akit szerinte „egy percre sem lett volna szabad elengedni”. Fontosnak tartja, hogy valaki lássa át a területet, s a területen tevékenykedőket összehozza, biztosítsa az információcserére lehetőséget. Krausz Ferenc szerint az MI-t lehet integrálni úgy az oktatásban, hogy pozitív elemként jelenjen meg és a szerepe ne abban álljon, hogy megoldja a tanulók házi feladatát, de ez nagy kihívást jelent a tanároknak.
Orbán Viktor szerint a mesterséges intelligencia a politika szakmáját, a kommunikációt is nagy kihívás elé állítja, és kinyitja az ajtót a középszer előtt.
A panelbeszélgetés előtti megnyitóbeszédében Szalai Zoltán, a Mathias Corvinus Collegium főigazgatója elmondta, a szegedi központtal együtt több mint 30 város intézményei várják a diákokat olyan oktatási környezetben, ahol méltó módon zajlik a tehetséggondozás. Kifejtette, a szegedi képviselet szellemi és kulturális fórumot is jelent, s nem csupán a diákok előtt nyílnak új távlatok, hanem a szegediek számára is pezsgő kulturális hagyományokat ápoló intézmény jött létre.